Milyen messze van Budapest Pekingtől? Földrajzilag óriási a távolság (7350 km), az időkülönbség is hat óra. Az eltérő történelmi múlt miatt lényegi különbség van kultúránkban és mentalitásunkban is. Ez azonban nem akadályozza meg, hogy megtaláljuk a kölcsönös megértés eszközeit. Épp ellenkezőleg, a kulturális másság még érdekesebbé teheti kapcsolatunkat.  

Ha nincs közös nyelvünk, akkor a megértés legjobb eszköze a művészet, különösen a vizuális művészet és a zene. Ezért is nagy megtiszteltetés nekem, Budapest főpolgármesterének, hogy újra városunkban üdvözölhetem a Pekingi Opera 150 énekesét, táncosát, zenészét és társulatának más tagjait, akik egy egészen rendhagyó előadást mutatnak be. A kínai opera jelrendszere igen szokatlan számunkra, de ezért is lesz olyan talányos és izgalmas élmény!

A különbözőségekre figyelve és a hasonlóságokat keresve újabb utakat találhatunk a városaink, sőt kontinenseink közötti kapcsolatépítéshez. Budapest mindig is arról volt híres, hogy nyitott és befogadó az új kezdeményezések előtt, mind a kultúra, mind a közélet terén.  Herman van Rompuy, az Európai Tanács elnöke közel egy éve tett látogatást Pekingben Wen Jiabao miniszterelnöknél, közvetlenül a kínai-európai stratégiai konferencia után. E stratégiai konferencia helyszíne épp Budapest volt, ami mindennél jobban aláhúzza kapcsolataink fontosságát.

Soha ilyen hatalmas kínai előadóművészeti produkció nem vendégszerepelt még Európában, mint most: a Pekingi Nemzeti Művészeti Központ támogatásával létrejött Vörös szikla c. előadás vadonatúj rendezésben, minden eddiginél vonzóbb formában mutatja a kínai kultúrát és hagyományt. A Pekingi Opera produkciója – az elbűvölő zene, a magával ragadó tánc és a páratlan előadóművészeti teljesítmény révén – igazi összművészeti alkotás. Hölgyeim és Uraim, kedves közönségünk! Ezúton is szeretném Önöket meghívni, legyenek részesei e rendkívüli élménynek. 

Végezetül, engedjék meg, hogy Budapest Főváros nevében külön köszönetet mondjak Ókovács Szilveszternek, a Magyar Állami Operaház kormánybiztosának, Chen Pingnek, a Pekingi Nemzeti Művészeti Központ elnökének, valamint Jiatong Wunak, a WuPromotion igazgatójának. Közös erőfeszítésük nélkül ez a mai különleges esemény nem jöhetett volna létre.

Tarlós István
Budapest főpolgármestere

A Han-házi Hszien császár Csien-an uralkodási korszakának 13-ik évében (Kr. u. 208) télen.
A Han-házi Hszien császár minisztereivel közösen ünnepel, zenét hallgat, táncot és mutatványokat néz a Bronzpáva Torony tövében.

Ezután megérkezik Cao Cao, aki tiszteletet teremtett az Ég Fiának, behódoltatta neki a fejedelmeket és az ország nagyurait, most pedig tovább üldözi az ellenfelet Délre, meg akarja semmisíteni a táboraikat. Átkelt minden akadályon, hogy megszerezze a Négy Tengert és uralja a világot. A császár – maga is rettegve Cao Cao hatalmától – kiadja a rendeletet a délvidéki büntetőhadjárat megindításáról.

A császári bejelentést követően Cao Cao, mint főparancsnok még aznap elrendeli egy közel milliós szárazföldi- és vízi sereg toborzását és útnak indítását. Ki akarja irtani Szunt és Liut, meg akarja hódítani a Jangcétől délre eső vidéket.

"Én, Cao Cao, a káosz mezején lovagolok át,
Tung Cso, Lü Pu és más hadurak ellen vezettem sok katonát.
Az ellenséget délre űztem és megsemmisítettem táborát,
Legyűrtem minden akadályt, enyém a Négy Tenger,
tiszteljétek a föld urát!"

——Cao Cao

Távoli dobok jelzik, hogy Cao csapatai megérkeztek a Keleti Vu Királyság határaira. Pánik söpör végig a Vu udvaron, ahogy terjed a hír a civil és katonai hivatalnokok között.

Vita tör ki azon a kérdésen, hogy megadják-e magukat Cao seregeinek – ahogy a hivatalnokok javasolják –, vagy harcoljanak, ahogy a tábornokok szorgalmazzák.

Egy éles gongszó szakítja félbe a hivatalnokok és tábornokok közti vitát. Csuko Liang érkezik meg az udvarba. Állítása szerint azért jött, hogy meggyőzze Szun Csüant, Vu fejedelmét: a saját fejedelmével, Liu Pejjel közösen álljanak ellen a támadásnak.

Javaslatára a vita újra lángra kap. Csuko Liang magabiztosan kijelenti, hogy Cao tengernyi embere csak "hangyák és hernyók" serege. Rámutat, hogy bármilyen harcedzettek is, de Cao seregei a hosszú expedíció végére teljesen kimerültek. Csuko Liang érvei elnémítják a hivatalnokokat, míg a tábornokok részéről helyeslő kiáltások hallatszanak.

Szun Csüan még mindig bizonytalan, hogy menjen-e háborúba vagy sem, ezért úgy határoz: kikéri Csou Jü véleményét. Ezt hallva Jü Fan odasompolyog Szun Csüanhoz, hogy elmondja neki, Csou Jü mennyire dühös Caora, aki vágyja "délkeleten a két Csiao-lányt". Emiatt Szun Csüan is nagyon ingerült lesz.

"Eljöttem Csianghsziából, áthajóztam Csajszangba,
Most szállok ki a partra, megjöttem az udvarba.
Tudok bánni a szóval, eloszlatom a kételyt,
Meggyőzöm majd Vu urát, hogy együtt menjünk hadba."

——Csuko Liang

A katonai kormányzó rezidenciája, Csajszang tartományban. Hsziao Csiao ételt és frissítőket készít férjének, Csou Jünek.

Jü Fan azzal az ürüggyel érkezik, hogy Csou Jüvel kell beszélnie. Azonban jövetelének valós célja éket verni a házaspár kapcsolatába. Rávilágít, hogy Csou Jü kétségbeesésének igazi oka nem más, mint maga Hsziao Csiao. Hsziao Csiaot úgy felzaklatja Jü Fan beszéde, hogy elájul.

Miután alaposan végiggondolt mindent, Hsziao Csiao végül úgy dönt, hogy feláldozza az életét férje, Csou Jü becsületéért, aki viszont sikeresen meghiúsítja az öngyilkossági kísérletet. Csou Jüvel közösen énekelt duettjének szövege bemutatja, hogy milyen megértő asszony és férjét mélységesen szerető feleség.

Az ajtó mögül kihallgatja beszélgetésüket Szun Csüan, Csuko Liang, Lu Szu és mások. Bátorságuk mélyen megindítja Szun Csüant, aki végül úgy dönt, hogy Szun és Liu (vagyis Vu és Su Királyság két alapítója) szövetséget kötnek, hogy közösen legyőzzék Cao Cao-t. Csukonak és Csounak egy rugóra jár az agya, így még a Cao legyőzését biztosító "tűzzel támadás" módszerét is egyszerre, egyformán találják ki.

"Ha békét akarsz, akkor máris gyáva lesz a neved,
Ha harcba mész, azt mondják, asszonyod védelmezed.
Mivel miattam van férjuram ebben a csapdában,
Mindkettőnk tisztességét megszerzem a halálban."

——Hsziao Csiao

A Jangce-folyó északi oldalán, seregének fényesen kivilágított táborával övezve Cao Cao a toronyhajón éppen díszvacsorát tart katonai vezetőivel együtt. A folyó túloldalán Csou Jü és Csuko Liang hajóznak. Amint közelednek Cao táborához, Csou Jü citerán kezd játszani. A citera hangja tisztán száll a ködben, az iszogató Cao Cao élvezi a zenét, bár pontosan tudja, hogy az honnan ered.

Csou Jü és Csuko Liang színlelt támadást indítanak: hajójuk mögött két sorban húsz-húsz gyorshajó közeledik Cao táborához. Cao Cao gyanút fog, de a sűrű köd miatt tétovázik, hogy mit is tegyen. De amikor Csou Jü megszólaltatja a dobokat, Cao dühbe jön és ráparancsol az íjászokra, hogy lőjenek ki tízezer nyilat. Miután a nyílzápor eléri a zsúptetejű hajókat, Vu katonái azt üvöltik: “Köszönjük a nyilakat, főminiszter úr!" Cao Cao rájön, hogy bolondot csináltak belőle, de már nem tud semmit tenni.

"Versengő vitézek űzik a szarvast a szent földön át,
ki szerzi meg végül a birodalom kormányzását?
Itt az idő, felhő és orkán találkozik,
a Vörös Sziklánál megütköznek a katonák.
A Jangce-folyó keletre folyik,
hány hős lelte e habokban már halálát?
Egyedül az én nevem marad fenn, amíg világ a világ!"

——Cao Cao, Csuko Liang és Csou Jü

A Cao seregeitől “kapott" tízezer nyílvessző elegendő muníciót biztosít a Szövetségnek a csatához. Vu csapatai boldogan készülnek a folyóparton harcra. A katonák nyilakat szállítanak vagy gyakorlatoznak, miközben Csou Jü és Csuko Liang a kilátóból figyeli az eseményeket.

Hsziao Csiao megérkezik a nőkkel együtt, harci ruhákat és köntösöket hoznak a sereg ellátására. A tábornokok felbátorodnak, a sereg még lelkesebb. Viszont erős észak-nyugati szél fúj, és a mosoly Csou arcára fagy. Idegesen kiált fel: "... ez nagy baj!"

Csuko tudja, hogy mitől tart Csou: "Cao csapatainak legyőzéséhez a tűz a megfelelő támadás, minden egyéb készen áll, csak a keleti-szél kellene már!" A kedvezőtlen körülmények ellenére Csuko Liang változatlanul bizakodó, és megnyugtatja Csou Jüt, hogy három napon belül feltétlenül rendelkezésükre áll majd az erős keleti szél.

"Csou és Lu, aggodalomra nincs semmi ok,
Az Ég s Föld minden fortélyával tisztában vagyok,
Legyen csak kén, rőzse és nád készenlétben.
Három napon belül erős keleti szelet kaptok!"

——Csuko Liang

Az arcátlan, de körültekintő Cao Cao észreveszi a vasláncos hadicselében rejtező végzetes hibát: "A hajók vaslánccal összekötve stabilakká váltak, de ha az ellenség tűzzel támad, úgy a hajók nem tudnak elmenekülni. Ha egy tüzet fog, az elemészti az összeset." Cao tábornokai pánikba esnek. Ám Cao Cao egy nevetéssel megnyugtatja őket: a tél közepén több mint valószínűtlen, hogy keleti szél kerekedjen.

Pont, amikor Cao Cao felnevet, az északi szél irányt változtat és a csatahajójának orrára kitűzött lobogót Cao Cao arcába csapja. Cao belesápad a félelembe. A távoli láthatár először egy csíkban pirossá válik, majd a vörösség egyre közelebb jön, és kiderül, hogy Vu Királyság kénnel megrakott tüzes hajói közelednek az erősödő széltől hajtva.

Csou Jü és Csuko Liang hősiesen irányítják a hadsereget. Csapataik tönkreverik Caot, mivel a vaslánccal összekötözött hajók mind a lángoló tűzvész martalékává válnak. A sérültek vére és a lángok fénye vörösre festi a folyót és az eget. A nap végére Cao Cao 830 ezres csapatát teljesen elemészti a tűzvész, miközben Cao csak a néhány életben maradt tábornok és katona segítségével tud elmenekülni.

Szun és Vu csapatai hatalmas ünnepséget rendeznek az elsöprő győzelem örömére.
Csuko Liang a Vörös Szikla vízparti szélén áll, bort önt áldozatul a Jangce-folyóba.

"Hajóit, katonáit a tűz elemésztette,
Sok kifolyt vér a folyót vörösre festette.
Győztes álmát a folyó hulláma elvitte,
De fennmarad a Vörös Szikla története."

——Csou Jü és Csuko Liang